Megérzés

A meg érzéseim gyermek koromban kezdődtek. Eleinte fel sem tűnt, de aztán Kb 8 éves koromtól fogva ráébredtem arra hogy hogy sorra valósúltak, mondhatni úgy is hogy meg történtek a meg érzéseim. Gyermek fejjel ez nagyon ijesztő volt. Megérezni ki mikor hal meg, mikor hol lesz baleset, érezni hogy hazudnak nekünk vagy csak éppen azt mi fog történni a következő pillanatban, meg érezni elhunyt szeretteink lelkét amikor a közelünkben vannak vagy éppen meglátni, meghallni őket. Sokan ezt áldásnak gondolják, van aki szerint teher. Mindenképpen erre is meg kell érni, megtanúlni tudatosan és helyén kezelni a helyzetet különben a tisztán érző ember energiája elapad. Gondoljátok hogy könnyű meg mondani egy édesanyának azt hogy érzed hogy a gyermeke halálos beteg és még fog halni? Vagy szerinted könnyű közölni egy szerelmes emberrel hogy a párja nem szereti, meg csalja őt? Az emberek az első döbbenet után tagadnak, majd téged hibáztatnak és meg magyarázzák maguknak hogy neked miért nincs igazad. Képesek bármit kitalálni csak hogy ne keljen szembesülniük az igazsággal. Ez is egy képesség, egy életfeladat, amivel együtt kell tudni élni. Amikor egy tisztán érzővel fogsz találkozni, lehet hogy a nyílt, nyers egyenes őszinteségével kemény tükröt fog tartani eléd, de légy ezért nagyon hálás, mert annyira szeret téged és a javadat, a fejlődésedet akarja ezzel, hogy még azt is magára vállalja hogy önmagára haragítson téged, az irántad érzett szeretetből…. Köszönd meg, mert a legnagyobb tanítód!