Van egy ilyen közmondás, és ha belegondolok ez utalhat a jövőbe látásra. Utalhat az igazság meglátására is. A bölcs emberek mindig igyekeznek a szitán túl látni, vagy a fátylat fellebbenteni. Mert az igazság csak a körülötte lévő máz és rárakott rétegek után válik láthatóvá.
Amikor belső munkát végzel, magadat is úgy képzeld el, mintha a rajtad lévő fájdalom, stressz, bánat és aggódás, szorongás és sorolhatnám, csak egy rétege lenne annak az igazi önvalódnak, amit szeretnél meglátni. A belső igazi önvalód csak akkor tud előbukkani, ha mint a hagymahéjat lefejted magadról a kérges, fájdalmas részeket. Érzéssel, alázattal, bölcsességgel, megértéssel. Réteget a réteg után.
De először kérdezd meg magadtól, vajon akarsz-e a szitán túlra látni?
Láss át a szitán
