Utál a nászasszonyom!

A feszült viszony a nászasszonnyal különösen kellemetlen lehet, hiszen a gyermekeink házassága miatt valamilyen módon hosszú évekre összekapcsolódik a két család. Egy-egy családi esemény, ünnep vagy az unokákkal kapcsolatos kérdés könnyen konfliktussá válhat. Mielőtt azonban biztosan kijelentenénk, hogy utál bennünket, érdemes megvizsgálni, milyen konkrét viselkedésből következtetünk erre.

Lehet, hogy rendszeresen kritizál, kihagy a közös programokból, fölényesen beszél, vagy minden döntésünket megkérdőjelezi. Az is előfordulhat, hogy egyszerűen eltérő a személyiségünk, a családi szokásaink vagy a kommunikációnk. Amit mi sértésnek érzünk, azt ő talán távolságtartásnak vagy határozottságnak gondolja. Ez nem teszi elfogadhatóvá a bántó viselkedést, de segíthet pontosabban látni a helyzetet.

Ha lehetséges, beszéljünk vele nyugodtan, négyszemközt. Ne azt mondjuk: „Te utálsz engem”, hanem egy konkrét esetről beszéljünk: „Rosszul esett, amikor a családi ebéden így szóltál hozzám.” Kérdezzük meg, van-e valami sérelme, és hallgassuk meg anélkül, hogy azonnal védekezni kezdenénk. Nekünk is érdemes átgondolnunk, nem adtunk-e kéretlen tanácsokat, nem avatkoztunk-e bele túlzottan a fiatalok életébe, vagy nem alakult-e ki versengés az unokák figyelméért.

A gyermekünket és a párját ne kényszerítsük választásra. Elmondhatjuk nekik, mi bánt, de ne várjuk el, hogy igazságot tegyenek a két anya között. A közös családi alkalmakon maradjunk udvariasak, kerüljük a visszaszólást és a régi sérelmek felemlegetését.

Nem szükséges szeretniük egymást ahhoz, hogy tisztelettel viselkedjenek. Ha a közeledésre nincs fogadókészség, tartsunk kulturált távolságot és világos határokat. A legfontosabb, hogy a feszültség ne terhelje meg a gyermekeink házasságát, és az unokák se kerüljenek két család konfliktusának közepébe.