
A hatéves kisfiam világgá akar menni!
Amikor egy hatéves gyerek azt mondja, hogy világgá megy, az többnyire nem valódi, átgondolt tervet jelent. Gyakran így fejezi ki a dühét, csalódottságát vagy azt az érzését, hogy nem értik meg. Előfordulhat, hogy összeveszett a szüleivel, nem kapott meg valamit, testvérféltékenységet él át, vagy nehézsége van az óvodában, illetve az iskolában. A kijelentést mégsem szabad kinevetni vagy teljesen figyelmen kívül hagyni.
Nyugodtan kérdezzük meg tőle: „Mi történt, ami miatt el akarsz menni?” Hallgassuk végig anélkül, hogy azonnal kijavítanánk vagy leszidnánk. Mondjuk el, hogy látjuk, mennyire mérges vagy szomorú, de egyedül elindulni veszélyes, ezért ezt nem engedhetjük meg. Fontos, hogy egyszerre kapjon együttérzést és világos határt.
Ha valóban készülődik, csomagol, az ajtó felé indul, vagy korábban már kiszökött, fokozottan figyeljünk rá. Ellenőrizzük a bejárati ajtót és a kertkaput, de ne zárjuk olyan helyre, ahonnan vészhelyzetben nem tud kijutni. Szóljunk azoknak a felnőtteknek, akik rendszeresen vigyáznak rá, és tanítsuk meg neki a teljes nevét, a lakcímét, valamint azt, hogy baj esetén rendőrtől vagy gyermekkel lévő felnőttől kérjen segítséget.
Ha eltűnik, ne várjunk arra, hogy magától hazajön. Azonnal nézzük meg a közeli, számára ismerős helyeket, kérjünk segítséget, és értesítsük a rendőrséget a 112-es számon.
Később, amikor megnyugodott, beszéljük meg vele, mit tehet legközelebb: mondhatja, hogy dühös, félrevonulhat, rajzolhat, vagy segítséget kérhet. Ha rendszeresen fenyegetőzik elmenéssel, gyakran megszökik, erősen szorong vagy nehezen kezelhető dühkitörései vannak, érdemes gyermekpszichológus vagy az iskolapszichológus segítségét kérni. A cél nem a megszégyenítés, hanem annak megértése, mit próbál közölni ezzel a viselkedéssel.