Ha a szomszédunk kikezd velünk, először azt érdemes tisztázni magunkban, hogyan érzünk ezzel kapcsolatban. Jól esik a közeledése, zavarba hoz, vagy kifejezetten kellemetlen? Nem az a legfontosabb, hogy ő mit szeretne, hanem az, hogy mi szeretnénk-e bármit ettől a kapcsolattól.
Ha nem érdekel bennünket, jobb egyértelműen jelezni. A túlzott udvariasságot vagy a bizonytalan visszautasítást ugyanis könnyű félreérteni. Nem kell durvának lenni, elég világosan közölni, hogy nem szeretnénk a szomszédi viszonynál többet.
Ha viszont kölcsönös a vonzalom, akkor sem árt óvatosnak lenni. Egy szomszéddal kialakuló kapcsolatnak van egy különleges kockázata: ha később rosszul végződik, továbbra is naponta találkozhatunk a lépcsőházban, a kertben vagy a kapuban. Éppen ezért érdemes lassabban haladni, és előbb jobban megismerni egymást.
Más a helyzet, ha valamelyikük párkapcsolatban él. Ilyenkor nemcsak a pillanatnyi vonzalmat, hanem a várható következményeket is érdemes mérlegelni. Egy rövid kaland könnyen hosszú ideig tartó családi és szomszédi konfliktust okozhat.
Ha pedig a közeledés a visszautasítás után is folytatódik, az már nem egyszerű udvarlás. Ilyenkor határozott határokat kell szabni, és nem szükséges magyarázkodni.
A legjobb kérdés tehát nem az, hogy „Miért kezdett ki velem a szomszédom?”, hanem az: én mit szeretnék ebből? Ha erre őszintén válaszolunk magunknak, sokkal könnyebb eldönteni, hogyan reagáljunk.