Sok szülő kerül olyan helyzetbe, amikor úgy érzi, hogy a gyerekei egyáltalán nem fogadnak szót. Ez különösen fárasztó lehet, ha minden kérésből vita lesz, vagy ugyanazt többször is el kell mondani. Fontos azonban végiggondolni, mi áll a viselkedés hátterében. Másképpen kell kezelni egy kisgyerek dacos viselkedését, egy kamasz lázadását és azt, ha egy nagyobb gyerek egyszerűen próbálja kialakítani a saját önállóságát.
Érdemes világos és következetes szabályokat felállítani. Ha valamire egyszer nemet mondunk, majd néhány perc könyörgés után mégis megengedjük, a gyerek hamar megtanulja, hogy érdemes tovább próbálkoznia. A szabályok mellett azonban azt is fontos elmagyarázni, miért kérünk tőle valamit.
Az állandó kiabálás általában nem vezet tartós eredményhez. Sokkal hatásosabb lehet a nyugodt, határozott kommunikáció és az életkorának megfelelő következmények alkalmazása. Ugyanakkor vegyük észre azt is, amikor együttműködik, és kapjon ezért elismerést.
Érdemes időt szánni arra is, hogy meghallgassuk a gyereket. Lehet, hogy fáradt, dühös, féltékeny, vagy egyszerűen több figyelemre vágyik. A határokra szüksége van, de arra is, hogy érezze: a véleménye számít.
Ha a konfliktusok mindennapossá válnak, ne csak azt kérdezzük: „Miért nem fogad szót?” Érdemes azt is megvizsgálni, hogy miért alakult ki közöttünk ez a helyzet. A cél nem a feltétlen engedelmesség, hanem az, hogy a gyermek fokozatosan megtanulja a szabályokat, a felelősséget és mások tiszteletét.