Ez egy nagyon is emberi érzés. A szerelem nemcsak örömöt hoz, hanem kiszolgáltatottságot is – és ettől sokan megijednek, még azok is, akik kívülről magabiztosnak tűnnek.
A félelem gyakran abból fakad, hogy mi történhet: mi van, ha csalódás lesz, ha nem viszonozzák az érzéseket, vagy ha elveszíted magad a másik mellett? Lehet mögötte korábbi rossz tapasztalat, de az is előfordul, hogy egyszerűen csak túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a szerelemnek, és ezért ijesztőnek tűnik.
Fontos látni, hogy nem kell rohanni. Nem kötelező azonnal „beleugrani” semmibe. Teljesen rendben van, ha lassan haladsz, figyeled a saját érzéseidet, és közben megtartod a határaidat. A szerelem nem egy vizsga, amit teljesíteni kell, hanem egy folyamat, amit meg lehet élni a saját tempódban.
Érdemes azt is megkérdezni magadtól: pontosan mitől félsz? Az elutasítástól? A csalódástól? Attól, hogy túl közel engedsz valakit? Ha ezt jobban körülhatárolod, máris könnyebb lesz kezelni.
A félelem nem azt jelenti, hogy valami baj van veled. Inkább azt mutatja, hogy fontos neked a kapcsolódás, és nem szeretnél sérülni. Ez teljesen érthető.