Platón filozófiájában az álmoknak különleges, kettős jelentősége van: egyszerre tekinti őket a lélek mélyebb rétegeiből felbukkanó igazságok jelzőinek, és az ösztönök, vágyak szabad működési terének.
Platón szerint az álom…
1. Tükre annak, ami a lélekben van
-
Amikor ébren vagyunk, az értelem (logosz) uralja az embert.
-
Álomban viszont, ha az értelem elcsendesül, a lélek alsóbb részei (vágyak, ösztönök) bukkannak elő.
-
Így az álom feltárhatja, mi lakozik valójában bennünk, még ha nappal el is fedjük.
„Amikor elalszunk, és a józan értelem elcsendesül, akkor a vad és ösztönös rész előjön, mint egy állat, amely kiszabadult a láncairól.”
— Platón, Politeia (Az állam)
2. Kapcsolat az ideák emlékével
Más nézőpontból Platón az anamnézis felől is értelmezhető:
-
A lélek eredetileg az ideák világából érkezett, ahol az igaz tudás van.
-
Álomban — amikor a test szorítása enyhül — a lélek halványan visszaemlékezhet arra, amit valaha látott.
-
Ezért vannak olyan álmok, amelyek útjelzőként, szimbólumként működnek – nem konkrét üzenetet mondanak, hanem sejtetik a létezés mélyebb rétegeit.
3. Álom mint próba és lelki tükör
Platón azt is mondja: az erkölcsös embernek az álma is tisztább.
-
Ha valaki rendet tart a lelkében, nem enged az alantas ösztönöknek, az álmai is békésebbek lesznek.
-
Ebből következik: az álom belső morálunk lakmuszpapírja.
